A bruschetta a nyár életigenlő íze, ami ilyenkor ősszel melengető formában is előadható. A november nálam a depresszió jegyében telik, és nagyon meg kell hogy embereljem magam, hogy ne bonbonokba és vörösborba fojtsam a bánatom. Bár vacsorára ritka, hogy kenyeret együnk, ilyenkor a lélek bugyrainak legalján, még az is előfordul. Mentségünkre legyen szólva, hogy a hétvégén a barátaink 4 féle Dérynés bagettel állítottak be és hát nem tudtunk ellenállni. A nagy része elfogyott, de egy rusztikus, áfonyás, diós félbarna itt maradt parlagon. 2 napig nem engedtem senkit a közelébe, mert terveim voltak vele. Tegnap este végre célba ért a szanaszét szárított bagett élete. Nem kellett hozzá más, mint egy nagyon éles kés, pár olaszos alapanyag és egy kedves, kedvenc szomszédasszony, aki úgy falta, hogy örömkönnyek gyűltek a szemembe. Feldobott,na! Egyébként tipikusan az a fajta étel, amit nem lehet abbahagyni. Vajon a benne található 5. íznek, az umaminak köszönheti?
2 személyre (feltételezve, hogy asszonyoknak készítjük, akik indur-pindurt azért vigyáznak a vonalaikra)
- 1 db 25 dkg-s szikkadt francia bagett (ha rozsos/tk még jobb...a lelkiismeretünknek mindenképp)
- 2 ek olíva olaj
- 1 tk balzsamecet krém (nekem most szőlőmustos van otthon Bertolli papától)
- 4 gerezd fokhagyma
- 1 ág rozmaring leveleire bontva
- só, bors
- 6-8 db aszalt paradicsom
- 6-8 db koktél paradicsom felezve
- 5 dkg érlelt keményebb sajt
Egy őzgerincformát sütőpapírral kibélelek (bevizezem a méretre vágott sütőpapírt és kinyomom belőle a vizet, majd könnyedén a formába illesztem) és a vékonyra vágott bagett szeletekkel (egymásra rálógva) kirakom. Az olíva olajjal meglocsolom, a gerezdekre vágott fokhagymával megszórom, a balzsamkrémet rácsurgatom, a rozmaringlevelekkel megszórom, az aszalt paradicsommal és a felezett koktélparadicsommal betakarom, majd reszelt sajttal megszórom. Olajbogyóval vagy kapribogyóval lehet még extrábbá tenni az amúgy sem felejthető élményt.