Amaretti sütinyalóka (gluténmentes)

2015. december 02. 10:47 - a_nyúlontúl

Bár már egy ideje igyekszem a gonosz cukrokat, csúnya fehér liszteket és barbár zsírokat kerülni, az amaretti iránti függőségem olyan erős, amit nehezen tudok kordában tartani (egyébiránt elvileg az eredeti receptben csak a cukor miatt tiltólistás). Szerencsémre azonban nem lehet minden sarki boltban beszerezni, de múltkor például a Müllerben a szemhéjtus és e között hezitálva, inkább a sütikét választottam. Aztán jól bedühödtem, ettem pár darabot és megacéloztam szívemet. Felhergelt állapotomban készült el a recept, persze hogy nem autentikus, hiszen nem igazi cukorból készült és én barna rizslisztet is tettem hozzá. Éppen ezért nem hozza azt a roppanós élményt, de ízvilága hasonló. Pont olyan, mint a gimiből az Andris: bár a suli bikájába, Tamásba voltam szerelmes, beértem a jófiú Andrissal, mert ő hajlandó volt észrevenni vele elengedtek a szüleim.

És hogy miért rajongok ennyire az amarettiért? Köszönhető ez annak, hogy az igazi amaretti maga az élet: keserédes, egyszeri és megismételhetetlen és hamar elfogy. Ez a házi verzió is jól teljesített, a kézzel/kanállal formázásnak hála ahány süti, annyi féle-forma, a gyerekek pedig pillanatok alatt elpusztították. Bár ebben lehet az is benne volt, hogy csokimázzal borítottam és nyalókának álcáztam.

15 dkg őrölt natúr mandula (nem zsírtalanított mandulaliszt)
5 dkg barna rizsliszt
2 dkg Dia-Wellness negyedannyi-ugyanannyi cukor (nyírfacukor vagy eritrittel 6-8 dkg)
1 csipet só
1 púpos ek kókuszzsír
1 vanília rúd kikapart belseje
4 csepp keserű mandula aroma (Lidlből való)
4 tojás fehérje habbá verve

A tojásfehérje kivételével aprítóba teszem a hozzávalókat és nyomom a gombot bőszen. Majd a tojásfehérjét habbá verem, a mandulás részt belekeverem (szilikonlapáttal, alulról felfele) és a hűtőbe teszem 1-2 órára pihenni. Sütőpapírral bélelt tepsire kicsi halmokat formázok egy teáskanál segítségével, és előmelegített sütőben 175 fokon aranybarnára sütöm. Ha kihűlt csokimázzal díszítem.