Dorogi N.-t néha hatalmába kerítette a vágy, hogy a gondoskodó feleség szerepében tündököljön, és romantikus énjét megvillantsa férje előtt is. Nyilván nem napi szinten, és általában valamilyen pindurka érdek is fűződött hozzá, de ha mindezeket leszámítjuk, havonta többször is elhitette a ház urával, hogy ő is fontos szereplője a családi csiki-csukinak. Dorogi N. férje, Carlos sokat volt távol, és hogy a havi több millió előteremtéséhez ezt a távollétet munkával töltötte, vagy sem, Dorogi N.-t csöppet sem érdekelte. Közös kasszán voltak, ami főként abban merült ki, hogy a férj felpakolta a számlára a pénzt, Dorogi N. pedig jókora részét lepakolta, és a háztartás üzemeltetésére és saját karbantartására fordította, meg persze titkos számlájára is csurgatott, ha esetleg Carlos üzletei bedőlnének, és szüksége lenne egy B-tervre. Ehhez a B-tervhez azonban néha kockáztatni is kellett, és olyan pénzügyi befektetéseket bevállalni, amiket nem lehetett csak úgy elmismásolni. Carlos néha gyanakvóan méregette társát, Dorogi N. pedig ilyenkor jobbnak látta előhúzni a "sértett, de jóságos" asszony kártyát és meglepetésekkel kedveskedni. Legutóbb például egy szuperszónikus hintázó masszázsfotellel lepte meg a ház urát, mert Carlos arra panaszkodott, hogy a Lexus bőrülésében a támaszték megfáradhatott, és fáj a háta (Dorogi N. persze tudta, hogy Carlosnak azért fáj a háta, mert túlsúlyos, mozgásszegény életet él, és közelít a hatvanhoz, de megértően bólogatott, amikor panaszkodott a vénember). Amikor péntek este, Carlos megérkezett, és derekát fájlalva kiszállt az autóból, Dorogi N. selyem, RoccoBarocco kendővel gyengéden bekötötte Carlos nagy, táskás szemeit, és búgó hangon a tengerre néző márványteraszukra terelte férjét. Kedvesen a székbe ültette, és beindította a masszázsfotelt, majd kitöltött egy pohárka Chateau Lafite Rotschildet, és mosolyogva átnyújtotta. Carlos behunyt szemmel kortyolt egyet, a fotel burrogó hangja, és a tenger morajlása megnyugtatóan hatott a férfira. Boldogan lazult el. Dorogi N. lehajolt a saját poharáért, - és hogy a passzát szél fuvallatának , vagy Dorogi N. többször elgyakorolt mozdulatának köszönhetően vagy sem - egy pillanatra látni engedte a bordó selyemruha alól kivillanó, a plasztikai sebészek által kreált díjnyertes, napbarnított mellét. Carlos önkétlenül is megnyalta a száját, majd megadta magát: "Vedd meg drágám azt a kis Dél-Olasz tengerparti házat a fiunknak. Tudom, tudom, hogy mindent a gyerekeknek szeretnél." Dorogi N. pedig tudta, hogy még pár pohárral kell csak töltenie Carlosnak, és a kötelező szexet is megúszhatja, és azt is tudta, hogy másnap reggel seperc alatt megbeszéli az ügyvédjével, hogyan írják meg úgy a szerződést, hogy a "Dolce Villa" végül az ő nevére kerüljön. "Ha meghalok, akkor majd a kölköké lesz." - gondolta, és ezzel lelkiismeretét tisztára is mosta.
A lelkiismeretemet én most ezzel az isteni zöldséges parmezáncsipsszel mostam tisztára, miután egyik este rám jött a falhatnék, és nem tudtam ellenállni a fehér bagettnek. Aztán, az EB mellé, még valami kis csipsz is csúszott volna, de annyira nem voltam kemény, hogy a bolti verziót bevállaljam. Így lett ez.
- 10 dkg cukkini
- 5 dkg sárgarépa
- 10 dkg grana padano
- 1 tk aprított bazsalikom
- 1 csipet bors
A zöldségeket megtisztítjuk és megmossuk. A cukkinit nagy lyukú reszelőn, a répát és a parmezánt kis lyukú reszelőn lereszeljük. A zöldségeket egy műanyag edénybe tesszük, kicsit átnyomkodjuk, és a folyadékot leöntjük róla, a borssal és a bazsalikommal megszórjuk, a parmezánt hozzákeverjük. Egy tepsibe sütőpapírt simítunk, arra evőkanálnyi kis halmokat teszünk, majd előmelegített sütőben 165-170 fokon 10 perc alatt megsütjük. A sütőt kitámasztjuk egy fakanállal, és úgy hagyjuk kihűlni. A la natur, vagy salátabetétnek is kiváló!
Gyere a Facebook oldalamra és szeresd ott is a főztömet. <3
