8-10 évvel ezelőtt, ha egy belvárosi kávézóban a kávénkhoz laktózmentes tejet, vagy esetleg gabonatejet kértünk, úgy néztek ránk a pult másik oldaláról, mintha ufók lennénk, akik még valami buta sztárallűrrel is fokozzák az értelmezhetetlent. Ezt olvashattuk ki a jóravaló pincér meleg tekintetéből: „Cafelatte. A nevében is benne van, hogy tejes kávé. Igyál presszót, ha nem kell a tej.” A bökkenő sokaknál viszont az, hogy a tej nagyon is kellene, csak éppen a szervezetük nem tudja maradéktalanul lebontani a tejcukrot. Puffadás, hasmenés, szélgörcsök, bőrkiütések és egyéb vonzó tünetek „boldogítják” azt, akinek nem termelődik elegendő laktáz enzime. Mára jobb a helyzet, ami a kávézók kínálatát illeti, ugyanis a laktózmentes tej és a szójatej a nagyobb kávézókban már elérhető. A boltok polcai pedig roskadásig vannak pakolva a különböző, nem éppen olcsó gabona- és magtejekkel.

Növényi tejek a boltból

Rizstej, zabtej, mandulatej, kókusztej, szójatej – ezek a legismertebbek, de ezeken kívül még létezik pl. quinoa tej, tönköly tej, hajdina tej, amaránt tej is. Láthatjuk, lehet miből válogatnunk. Egy liter ára 500-1200 ft között mozog, tehát a „legolcsóbb” is komoly anyagi terhet róhat a családra, ha napi szinten elfogy egy dobozzal.

Pro: Beszerzése egy nagy bevásárlás alatt megoldható, a nagyobb hiperekben és drogériákban nagy a választék, akciós termékeket is találhatunk. Létezik cukormentes verzió is, és hozzáadott calciummal is készít néhány gyártó tejhelyettesítő italt.

Kontra: Drága, és a „sarki” kisboltban kevés eséllyel lehet kapni. A legtöbb termékben nagyon alacsony mértékben található meg az az alapanyag, amiről aztán elnevezik. Az egyik nagyobb mandulatej gyártó cég mindössze 2%-nyi mandulát tüntet fel a dobozán. És nem utolsó sorban, sok szemetet termelünk vele.

Érdekel a többi alternatíva is? Itt olvashatod tovább a cikkemet.