Dédé 17 éves volt, és még teljesen szűz. Mindezt magának köszönhette, ugyanis bár a hormonok már tomboltak benne, mégiscsak tartott a férfiaktól. Kacérkodásban és flörtben kimagaslóan jó eredményeket ért el, a csóknál, kicsi tapadós táncnál többre azonban nem volt hajlandó. Az elsőt, az igazit, azért többször elképzelte, és nem tudta, hogy az am. rom. filmek hatására, vagy sem, de kristálytisztán maga előtt látta az első nagy találkozást, amelynek ő és a gimi legmácsóbb fiúja a főszereplője, és amelynek fő színtere egy virágos mező. Ha behunyta a szemét máris ott termett a piros pipacsos réten, látta magát a fehér-pettyes piros kis szoknyájában és fehér blúzocskájában, látta Carlost a bokaközépig tűrt farmernadrágban és a szalmakalapban. Dédé a végtelenszer elképzelt jelenet szerint éppen fut az aranyló búzakalászban, szőke haja eggyé válik a tájjal, enyhe szellő fújdogál, Carlos fekete, göndör fürtjei a fiú szemébe hullanak, arcából kisimítja a tincseket, és követi a lányt tekintetével. Dédé megpillantja a fiút, mosolyog, vissza-visszanéz rá, Carlos pedig könnyedén utána szalad, közben egy pipacsot is leszakít, majd utoléri a lányt. Egymással szemben állnak, örökhosszú pillanat, Dédé érzi, hogy a mélybarna tekintettől azon nyomban megsemmisül, tudja, hogyha a fiú egy lépéssel közelebb lép, magától veti le ruháját, és dől bele a búzakalászba, és rántja magával Carlost a teljes feloldódásba és újjászületésbe. Igen, Dédé fantáziájában csak ez a forgatókönyv létezhetett, pipacsokkal, csókokkal, egymás testének felfedezésével. Hogy végül egy tizedrangú buliban, Dédé 21. születésnapján a tök részeg Carlos a disco falának döntve két hányás között tette magáévá a lányt, az élet fricskájának is tekinthető. Meg a megannyi tequalinák, és annak, hogy Dédé nem tudott tovább várni az első nagy találkozásig. "Majd a második lesz az igazi." - gondolta, és könnyeit nyelve plüssmackójával összekucorogva elaludt.

Az élet nem habos torta mondhatnák, éppen ezért ez a szuper kis pavlova ilyen pillanatokban extra jól tud esni. Simán felér egy tapasztalt barátnő okító monológjával, sőt! :)

2 kisebb torta készüljön belőle, hogy ne törjön el (de semmiképp ne add a tapasztalt barátnőnek az egyiket, max. egy vékony szelet jár neki)

A tésztához és a habcsókhoz (4 korongunk lesz - 2 habcsók 2 piskóta):

• 6 tojásfehérje
• 5 evőkanál nyírfacukor/eritrit
• csipet só
• 2 tojás sárgája
• 4 nagy evőkanál barna rizsliszt
• csipet szódabikarbóna
• vanília kikapart belseje

A tojásfehérjét gépi habverővel elkezdjük habbá verni, amikor már elkezd habosodni, belekeverjük a cukrot és a sót. Sütőpapírt olajjal vékonyan megkenünk és a hab felét korongalakba 2-3 cm magason elegyengetjük. A hab másik feléből egy evőkanálnyit a kikevert tojássárgákhoz adunk, azzal lazítjuk, majd az egész mehet vissza a habhoz óvatos mozdulatokkal. A barna rizsliszthez keverjük a szódabikarbónát és a vaníliát, majd szakaszosan a habos részbe szitáljuk és óvatosan, alulról fölfelé nagy mozdulatokkal belekeverjük.  Ezt is hasonlóan, mint a habcsókrészt korong alakban olajozott sütőpapírra halmozzuk. 110 fokos légkeveréses sütőben 45 percig sütjük, majd 90 fokon még 35 percig szárítjuk. Fakanállal kitámasztott sütőben hagyjuk kihűlni.

A krém:

• 500 gramm mascarpone
• 5 ek nyírfacukor/eritrit
• fél bio citrom leve
• 4 ek gránátalma leve
• csipet só
• magok a díszítéshez

A hozzávalókat kikeverjük, gépi habverővel nem túl kemény habbá verjük. A kihűlt piskóta korongot megkenjük vele, a habcsókot a tetejére tesszük, és azt is megkenjük. A magokkal díszítjük. Hűtőben 1 órát pihentetjük. Forró késsel szeljük.

Gyere a Facebook oldalamra és szeresd ott is a főztömet. <3